Cinnamomum zeylanicum 5 ml
A fahéj története szinte egyidős az emberi civilizációval: az illatos kéreg valahol Sri Lanka őserdeiben kezdte meg útját. A legrégebbi feljegyzések szerint a fahéjat már több mint négyezer éve gyűjtötték, és hamarosan olyan értékessé vált, hogy a kereskedők a világ egyik legféltettebb titkaként őrizték származási helyét. A Közel-Kelet ókori népei azt hitték, hogy a fahéj messzi, elzárt vidékeken terem, ahol mitikus madarak őrzik – s ezek a legendák is hozzájárultak ahhoz, hogy a fahéj az aranynál is drágább fűszerré váljon.
Az óegyiptomiak különös tisztelettel fordultak a fahéj illata felé. A balzsamozók a múmiákat borító vászontekercseket nárdus-, cédrus-, mirha-, szerecsendió-, szegfűszeg- és fahéjolajjal itatták át: ezek a gyantás, illatos olajok megakadályozták a rothadást, és mintegy „illatos köpenyként” óvták a testet az idő pusztításától. A modern mikroszkópos vizsgálatok igazolták az ókori mesterek tudását: a több ezer éves belső szervek sokszor megdöbbentően épségben maradtak, ami jól mutatja, hogy ezek az anyagok valóban hatékonyan gátolták a baktériumok munkáját.
A fahéj nemcsak a sírkamrák mélyén volt megbecsült kincs. A bibliai szövegek is említik, többek között a szent kenet olajaként, és a görög-római világban is nagy becsben tartották. Herodotosz úgy vélte, hogy a fahéj a világ végén élő különös teremtmények fészkeiből származik, s a kereskedők nagy kockázat árán szerzik meg. A valóság persze jóval hétköznapibb volt: a kereskedelmi útvonalak egészen Indiától és Sri Lankától vezettek a Mediterráneumig, de a fűszer eredetét szándékosan homályban tartották, hogy megőrizzék piaci értékét.
A középkorban a fahéj már az európai konyhákban és orvosságosládákban is ott volt: használták emésztési panaszokra, a „hideg” betegségek ellen, és gazdag, meleg illatával az ünnepi lakomák dísze lett. A fahéjért vívott kereskedelmi verseny pedig évszázadokon át meghatározta a világ tengeri hatalmainak politikáját. A portugálok, majd a hollandok és az angolok is Sri Lanka – akkor Ceylon – feletti uralomra törekedtek, nem kis részben a fahéj miatt. A 17. században a holland Kelet-indiai Társaság szigorú monopóliumot épített ki: a fahéjtermesztést szigorúan ellenőrizték, és minden egyes fa sorsát nyomon követték.
Ma a Cinnamomum zeylanicum még mindig Sri Lanka egyik leghíresebb kincse, ahol kézzel, nagy szakértelemmel hántják a fiatal ágak belső kérgét, majd gondosan szárítva finom, aranybarna tekercsekké – „quill”-ekké – sodorják. A valódi fahéj fűszeressége lágy, mézes, virágos, és kevesebb kumarint tartalmaz, mint az olcsóbb, Cassia típusú fahéj, ezért az ínyencek és a gyógyhatások iránt érdeklődők különösen kedvelik.
A fahéj illóolaja nemcsak fertőtlenítő, de hangulatjavító és rovarriasztó hatású is. Régi kéziratok szerint a fahéj füstjét gyakran alkalmazták szentélyekben és lakóházakban is a levegő tisztítására. Egyes középkori városokban pestisjárvány idején fahéjat égettek, mert úgy vélték, elűzi a „rossz levegőt”.
#melegségérzete #otthonosatmoszféra #belsőstabilitás #magabiztosságérzete #bőséghangulat #pozitívenergiák #barátságoslégkör #érzelmitámogatás #lelkimelengetés
